De most végre erre is sor került, tehát a munkafolyamat leírásával együtt mutatom be a kis drágát.
A tervezés után első lépésként igénybe vettem egy szakembert, aki volt olyan kedves és kilyukasztotta az Ikeás Blanda Blank tálat és a Rast komódot, illetve a “toldó” fát (vagyis a mosdószekrény tetejét, ami hosszabb, mint a a komód, a komód 60 cm, a “toldó” léc 90 cm hosszú) is. Ezzel a lépéssel így nem kellett foglalkoznom, viszont sajnálatos módon a lefolyó menetébe valami belement, így nem lehetett szétszedni ( vagy csak nagyon nehezen lehetett volna) a tálat és a szekrény tetejét. Így viszont akadt némi plusz munkám, mivel a a Rast oldalléceinek tetejéből le kellett fűrészeljek 3-3 millimétert (mivel az eredetileg ezek ennyivel túllógnak a tetőn). Ez egy nagyon idegesítő meló volt, mivel egy kézifűrésszel szerencsétlenkedtem, és jó sok időbe telt ez az apró kis dolog. Ezek után fejjel lefelé két székre fektettük a felső lapot, és az oldallapokat felcsavaroztuk, illetve felszögeltük, és ugyanezt csináltuk az alsó 30*90-es léccel is.
A fiókokon a furatokat már hamarabb eltüntettem folyékony fával, és kifúrtam az új, Ikeás Lansa fogantyúk helyét.
Ezek után a Capita lábakat is felcsavaroztuk, ebből a két méret közül a rövidebbet vettem meg.
Ekkor volt az első teljes nap vége, amikor ezzel foglalkoztunk ketten az öcsémmel (és egy réteg alapozót már korábban felvittem, illetve ez előtt a nap előtt lyukasztották ki a tálat is).
Következő nap nagyjából két-három órát töltöttünk azzal, hogy beszögeltük illetve csavaroztuk a polcokat a helyükre, illetve hibákat és illesztéseket javítottunk fatapasszal és folyékony fával . Ekkor így nézett ki a dolog:
Ezek után jött a festés. A fát már korábban lealapoztam Trinát univerzális alapozóval, a külső részeken kétszer is. Ezt lecsiszoltam, majd jött a magasfényű fedő zománcfesték, ami szintén Trinát és színre kevertettem, így sajna nem volt túl olcsó. Ezt ismét lecsiszoltam, és ismét lefestettem. Belülről fehér zománcfestékkel festettem le a bútort.
Ekkor a helyére állítva így nézett ki:
Ekkor a lefolyó és a víz bekötés miatt még nem voltak betolhatók a fiókok, ezekből még le kellett vágni. Jó tanács: aki ilyen munkába fogna, az ne állítsa össze előre a fiókokat, hanem először vágja le a darabokat a megfelelő méretre, és így egy csomó felesleges melótól és idegeskedéstől megkíméli magát. Tehát: levágtam a felső két fiókból annyit, amennyit kellett, és kész is volt! (Ez amúgy több óra munkát jelent… )
Mikor kész lett, nagyon-nagyon boldog voltam, és már készítettem is volna a blogposztocskát, ám arra gondoltam, hogy ha nincsenek szép képek, akkor nem is látszik, hogy a valóságban milyen szép a mosdószekrény. Tehát megkértem jó barátnőmet, hogy jöjjön fotózni, ám ez mindenféle akadályba ütközött (például azt hittem naivan, hogy belátható időn belül kész leszek a wc fölé készülő festménnyel). Így csak a héten került sor a fotózásra, utána meg elkezdtem az ideköltözést, szóval rengeteg dolgom volt. De most már a nagyjából berendezett szobából írom ezt a posztot, ezen a nevezetes napon, mikor először fogok a lakásban aludni.
No de jöjjön a lényeg, beszéljenek a képek!
Ezúton is szeretném kifejezni köszönetemet drága öcsikémnek, aki két (vagy három?) napon keresztül segített nekem, barátnőmnek, aki ezt a szép zuhanyfüggönyt varrta nekem (amiről lehet, hogy még később írok, de először ma kipróbálom) és másik barátnőmnek, aki ilyen szép képeket készített 🙂
Remélem tetszik az eredmény!
