Kisasztal a nappaliban

 A nappaliban nincs hely igazi dohányzóasztalra, így egy kisasztalt használok arra, hogy mégis le lehessen tenni valahová dolgokat, ha elnyúlok a kanapén. A méret nagyon meg van szabva, ezért eléggé örültem, mikor találtam egy megfelelőt az ecseri piacon. Ahogy viszont telt az idő, rájöttem, hogy nem igazán tetszik a forma, kicsit bumfordi, vastagok a lábai. De nem kezdtem keresgélni, mert ennél sürgetőbb dolgaim is voltak. Viszont a sors gondoskodott helyettem is a helyettesítésről. Találtam ezt a kis retró asztalkát, aminek azonnal beleszerettem a formájába. A fa viszont kopott és elszíneződött, a fém pedig rozsdás volt, így festésre került  sor.

Először lecsiszoltam az egészet, majd kis fenyő lécekből keretet ragasztottam a tetőre. Ezt azért láttam szükségesnek, mivel a kis méret miatt így praktikusabb, jobban megtartja a dolgokat, amiket ráteszek, nem kell attól félnem, hogy cicó lelök valamit.  Szimpla faragasztóval rögzítettem, majd az illesztést folyékony fával tömtem be, majd száradás után lecsiszoltam.