Valamelyik elmúlt “szezonban” szedtem össze egy nagyon jó formájú fotelt az Üllői úton. Sajnos a párját elhalászták az orrunk elől, de tudtam, hogy a karfa formája miatt egyedül is jól fog valahol mutatni. Mivel a pincém hemzseg a jobbnál jobb felújítandó bútordaraboktól, az időm viszont amikor ezzel tudok foglalkozni gyakorlatilag a nullához közelít, ezért ez a fotel is kb. fél évet pihent a pincében várva sorsa jobbra fordulását.
Közben voltam egy bútorszövet kiárusításon, ahol 500 Ft/méter áron lehetett hozzájutni jobbnál jobb véganyagokhoz, amik eredeti áron sokszor ennyibe kerültek. Itt sikerült vennem azt hiszem, 600 Ft-ért azt az anyagot, amit itt használtam, egy gyönyörű kék, bársonyos puhaságú bútorszövetet.
És eljött a pillanat, amikor tudtam, hogy végre lesz hova tenni a fotelt!
Így felhoztam a pincéből, szétkaptam a keretet és az ülőrészt, majd leszedtem a kárpitot. Az ülés hevederezése annyira gyenge volt, hogy újra kellett csinálnom. Ilyen kis felületen ha van egy kis férfierő segítségként, két ember ki tudja feszíteni annyira a hevedert, hogy elég feszes legyen (szóval nem feltétlen van szükség hevederfeszítőre). A méretre vágatott szivacsot először az ülőrészre ragasztottam fel, majd kárpitoztam, aztán pedig a háttámlára, majd azt is kárpitoztam. A hátrészhez új deklit (nagyon vastag, kemény papír) tettem, majd végigvarrtam az éleket rejtett varrással. Kárpitozásnál mindig azt figyelem, mikor szétbontom, hogy eredetileg hogy csinálták, hogy voltak az anyagdarabok egymáshoz illesztve, és utána ezt szoktam reprodukálni. Nektek is ezt ajánlom, mivel minden darab egyedi, ezért univerzális utasításokat nem lehet adni.
A fa keretet először “száraz kaparással”- értsd: festékkaparóval+késsel, hőlégfúvó és kromofág használata nélkül megszabadítottam a lakkrétegről, majd átcsiszoltam és paliszander színű Lazurán selyemfényű vastaglazúrral kezeltem (egy sima ronggyal szeretem beledolgozni a fába vékony rétegben, nem ecsettel). Nem tudom hogy lehet jó a paliszander, mert láttam máshol és vöröses árnyalata van, nálam meg csak simán egy kellemes sötétebb, diós/mogyorós barna, szóval inkább a kifestett mintának higgyetek, mint a szín nevének. A felület előkészítéséhez annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy nyilván le is lehetne csiszolni a lakkot, de én úgy vettem észre, hogy nekem könnyebb először lekaparni a lakkot és csak utána csiszolni, mivel egyrészt nagyon utálok csiszolni, másrészt a vékony, elöregedett lakk nagyon könnyen jön le akár egy sima konyhai késsel is, míg azért ez csiszolópapírral hosszabb idő, ráadásul székeken csiszológépet csak nehézkesen lehet használni, mivel nincsenek nagy felületek. Kromofágot és hőlégfúvót ilyenkor azért nem használok, mivel annyira vékony a lakk, hogy nincs rá szükség, vastagabb lakknál persze ajánlott, mert megkönnyíti a munkát 🙂
A végén már csak össze kellett csavarozni a két darabot, és kész is lett a régi-új fotel. A két gombot elhagytam, így szerintem modernebb lett az összhatás.
Ha tetszik, és szeretnétek értesülni az újdonságokról, kövessétek a blogot a Facebookon is! 🙂
Kommentek