Nemrég egy olyan problémával kerestek meg, hogy elakadtak a hosszútávú kiadásra szánt lakás berendezésével. Elkezdték a dolgot, vettek bútorokat, de nem állt össze a dolog. Két lakásról van szó, egy 50 és egy 100 négyzetméteresről, most először a kisebbet mutatnám be.
A lakásban csak egy nagyméretű szoba található, így ebben kellett megoldani a hálószoba és a nappali funkciót is. Ennek szeparálására eredetileg egy Kallax elemet vettek a tulajok, ami ötletnek nem volt rossz, de a gyakorlatban nagyon szétvágta a teret. Így más elrendezést kellett kitalálni.
Néhány érdekes apróság is volt a szobában: polisztirol díszléc keret a falon teljesen véletlenszerű helyen, egy szintén díszléces gázcsőtakarás, ami viszont a fal közepén abbamaradt, illetve a korábbi másik lakásba vezető ajtót elzáró gipszkarton megoldás, ami olyan 8 centit kiugrik a fal síkjából. Ezekkel kellett valamit kezdeni, mert furák voltak.
Először a bútorok elrendezését változtattam meg. Arra jutottam, hogy bármit teszünk is az ágy köré, igazi szeparálásra nincs lehetőség, szóval akkor inkább legyen egy kellemes hangulatú tágas tér, mint egy térben álló bútorokkal szétszabdalt szoba. Újonnan csak két pár függönyt, képeket, fotelt, egy nagyobb lámpaburát, éjjelilámpákat meg szőnyeget vettünk, ágy a másik lakásból került át ide.
A gipszkarton keretet és a gázcső takarást levetettem (ha magasabb költségkeret lett volna, folytattam volna körbe a díszlécet, de ez most nem fért bele), az ajtóelzáró kiugrót zöldre festettem, hogy szándékosnak tűnjön a dolog.
A többi csak “csicsa”, a legnagyobb változást szerintem a bútorok elrendezésének megváltoztatása hozta. A cél egy egységes, átgondolt hatás elérése volt, ami semleges annyira, hogy ne ijessze el a potenciális bérlőket. Az alap adott volt, inkább csak apróságokkal lehetett játszani, de szerintem így is nagy a változás.
Hogy tetszik, ti kivennétek?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: