Az egyik első dolog amit a lakásban “késznek” nyilvánítottam, a fürdő volt, mivel itt gyakorlatilag csak két dolgot kellett elkészíteni: a zuhanyfüggönyt és a mosdószekrényt. A mosdószekrény nagyon nagy karriert járt be, szerepelt az Apartment Therapy-n, majd egy csomó másik oldal is beválogatta az ötletes Ikea hackek közé. Ez azért elég jó érzés volt 🙂 A dolognak olyan típusú szépséghibája volt, hogy rosszul kötötték be a lefolyót (de nem látszott a hiba oka) így egy csomó ideig nem tudtam, miért szivárog a mű. Aztán kicsit fejlesztettem a vízszerelési szkilljeimet, és onnantól fogva már működött minden rendesen.
A salátástál-kérdés praktikussági oldaláról:
igazából nem feltétlen azért választottam ezt a megoldást, mert mennyit spórolok vele, inkább azért, mert 30 cm átmérőjű kerámia mosdóból piaci rés van (hogy honnan szereztem mégis egyet? erre később visszatérek). Úgy is mondhatnám, hogy a műfaj nem létező. A salátástál működött, természetesen minden vízcsepp meglátszott rajta, de funkcióját betöltötte.
A wc fölé került egy “kép”, ami kb arra jó hogy nem üres az a baromi nagy falfelület, de amúgy így négy év után már azt érzem, megérett a cserére, de lélek még nem igazán vitt rá, hogy ezze fogalkozzak, mindig van valami sürgetőbb megoldandó dolog.
Az állapot négy évvel ezelőtt:
Na de nézzük mi változott négy év alatt:
Még mindig nagyon szeretem, hogy van tároló funkció, szerintem ez egy ennyire kicsi fürdőnél extra fontos, hogy ne legyen kupleráj folyamatosan. A mosógép amúgy a másik fürdőben van, ha innen hiányolnátok 🙂
Összességében még mindig szeretem a dizájnt. Mikor lassan öt éve kitaláltam, még nem tudtam hogy ekkora sláger lesz a metrócsempe, már nem biztos hogy ezt választanám, de a fehér szerencsére elég kortalan választás, meg amúgy a ház korához illik a metrócsempe mint műfaj. A földön szerencsére elég erősen “stilizált” famintás csempe van, ami rettenetesen hálás takarítási meg csúszóssági szempontból, és szerencsére nem annyira erőteljes az erezése, hogy gáz legyen.
Van az a mondás miszerint első lakást az ellenségünknek, másodikat a barátainknak, harmadikat meg magunknak csináljunk, én ezt a sorrendet megfordítottam, így azért vannak pontok amiket mostmár rutinszerűen máshogy csinálnék, de összességében még mindig elégedett vagyok, és szeretem használni ezt a kis fürdőt 🙂
A helyzet most:
Ha tetszett a bejegyzés, kövessétek a blog Facebook oldalát, hogy ne maradjatok le az újdonságokról 🙂
