Az egyik első dolog amit a lakásban “késznek” nyilvánítottam, a fürdő volt, mivel itt gyakorlatilag csak két dolgot kellett elkészíteni: a zuhanyfüggönyt és a mosdószekrényt. A mosdószekrény nagyon nagy karriert járt be, szerepelt az Apartment Therapy-n, majd egy csomó másik oldal is beválogatta az ötletes Ikea hackek közé. Ez azért elég jó érzés volt 🙂 A dolognak olyan típusú szépséghibája volt, hogy rosszul kötötték be a lefolyót (de nem látszott a hiba oka) így egy csomó ideig nem tudtam, miért szivárog a mű. Aztán kicsit fejlesztettem a vízszerelési szkilljeimet, és onnantól fogva már működött minden rendesen.
A salátástál-kérdés praktikussági oldaláról:
igazából nem feltétlen azért választottam ezt a megoldást, mert mennyit spórolok vele, inkább azért, mert 30 cm átmérőjű kerámia mosdóból piaci rés van (hogy honnan szereztem mégis egyet? erre később visszatérek). Úgy is mondhatnám, hogy a műfaj nem létező. A salátástál működött, természetesen minden vízcsepp meglátszott rajta, de funkcióját betöltötte.
A wc fölé került egy “kép”, ami kb arra jó hogy nem üres az a baromi nagy falfelület, de amúgy így négy év után már azt érzem, megérett a cserére, de lélek még nem igazán vitt rá, hogy ezze fogalkozzak, mindig van valami sürgetőbb megoldandó dolog.
Az állapot négy évvel ezelőtt:
Na de nézzük mi változott négy év alatt:
- lettek cuccaim 😀
nyilván kevésbé néz ki szexin fotón, mint a szépen hajtogatott fehér törölközők, dehát ez a kemény valóság, a real world 😀 - (nekem) ÚJ PORCELÁN MOSDÓ a salátástál helyett:
és LOMIZTAM!
Tökéletes állapot, tökéletes méret, tökéletes forma, szóval nem volt kérdés, a salátástálnak mennie kellett. - új csap:
ifjúkorom balgasága volt, hogy szar minőségű csaptelepeket vettem anno… Ez kb két és fél év után elkezdett csöpögni, szóval a mosdócsaptelepet nonameről Mofémre cseréltem. A szuhanyszettet is cserélnem kellett, abból Hansgrohe lett nemrégiben, egyelőre a zuhanycsap tartja magát az eredeti felállásból, de az is csöpög, szóval szerintem lassan abból is Mofém lesz.
Szóval tapasztalatlan lakásfelújítóknak mondom, hogy ne ezen spóroljanak, rettenetesen irritáló pár éves csaptelepet cserélni. A Mofém elég jó minőségű, elég jó árú, és van hozzá alkatrész, ha valami gond van vele. Egyébként Teka, Kludi, Grohe, meg nyilván a határ a csillagos ég, de Mofémnél lejjebb ne adjátok, mert szívni fogtok. Tanulópénz megfizetve. - a tükör melletti lámpákat átfordítottam lefelé, mert szerintem így jobb
- a függönyt nagyon szerettem, de három év alatt nagyon elszíneződött az alja, szóval újat varrt a barátnőm egy ikeás anyagból (sima textil, nem zuhanyfüggöny anyag)
Még mindig nagyon szeretem, hogy van tároló funkció, szerintem ez egy ennyire kicsi fürdőnél extra fontos, hogy ne legyen kupleráj folyamatosan. A mosógép amúgy a másik fürdőben van, ha innen hiányolnátok 🙂
Összességében még mindig szeretem a dizájnt. Mikor lassan öt éve kitaláltam, még nem tudtam hogy ekkora sláger lesz a metrócsempe, már nem biztos hogy ezt választanám, de a fehér szerencsére elég kortalan választás, meg amúgy a ház korához illik a metrócsempe mint műfaj. A földön szerencsére elég erősen “stilizált” famintás csempe van, ami rettenetesen hálás takarítási meg csúszóssági szempontból, és szerencsére nem annyira erőteljes az erezése, hogy gáz legyen.
Van az a mondás miszerint első lakást az ellenségünknek, másodikat a barátainknak, harmadikat meg magunknak csináljunk, én ezt a sorrendet megfordítottam, így azért vannak pontok amiket mostmár rutinszerűen máshogy csinálnék, de összességében még mindig elégedett vagyok, és szeretem használni ezt a kis fürdőt 🙂
A helyzet most:
Ha tetszett a bejegyzés, kövessétek a blog Facebook oldalát, hogy ne maradjatok le az újdonságokról 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: