Azt hiszem, elég rég nem volt a blogon klasszikus bútorfelújítós, kárpitozós tartalom. Valószínűleg azért, mert mostanában kevesebb ilyen jellegű dologgal foglalkoztam, de múltkoriban egy barátnőmnél kárpitoztunk egy kicsit, aminek a folyamatát megörökítettük, hogy közkinccsé tehessem. Adott egy új albérlet egy régi kopott, foltos, ámde jó állapotú sarokülővel, illetve egy kis puff a nappaliban: Megállapítottuk, hogy… Tovább »
Kellemes esti kárpitozás: a sarokülő új élete
Azt hiszem, elég rég nem volt a blogon klasszikus bútorfelújítós, kárpitozós tartalom. Valószínűleg azért, mert mostanában kevesebb ilyen jellegű dologgal foglalkoztam, de múltkoriban egy barátnőmnél kárpitoztunk egy kicsit, aminek a folyamatát megörökítettük, hogy közkinccsé tehessem. Adott egy új albérlet egy régi kopott, foltos, ámde jó állapotú sarokülővel, illetve egy kis puff a nappaliban: Megállapítottuk, hogy… Tovább »

Az utóbbi időben egyre több nádazott bútor bukkant fel az inspirációs forrásaim között, így azt kellett megállapítnom, hogy bár a nádazott bútorok soha nem mentek ki igazán a divatból – mivel inkább egy klasszikusról beszélünk – de most mindenképpen reneszánszukat élik. Mint szorgos guglizással kiderítettem, a nádazott bútorok anyaga ugyanabból a növényből (rattanpálma) készül, mint…
Múltkor végigfotóztam a lakásom minden szegletét, szóval most szépen végig tudok menni helyiségről-helyiségre hogy bemutassam, mi változott az elmúlt években. Így nézett ki a mostani a konyha a felújítás közepette: Mivel a konyhabútor (annak ellenére, hogy hasonló ajtó az Ikeában is van, de azt a konyhát asztalos készítette, azóta is királyul funkcionál) egy elég…
Jöjjön tehát, hogy mit sikerült kihozni a legutóbbi poszban bemutatott lakásból! A korábbi állapotokról képek ITT Az összes, hideg- és melegburkolat bontásra került, a nappaliban és a két szobában egységesen laminált padlót fektettünk le a Diegoból, egy kicsit szürkés árnylatút, ami azért még nem túl művi színárnyalat, és elég jó hátteret nyújt a berendezésnek. Az…
Bár van egy rakás projekt folyamatban, de jelenleg semelyik nincs olyan szakaszában, hogy képeket tudjak mutogatni róla. Így hát marad a saját lakásom, ahol végre felkerült és be is fotóztam a legutóbbi változást, az új lámpát! Csak viszonyítsáképp, innen indultunk négy éve (rémisztó belegondolni, hogy repül az idő): Aztán soksok verzió utn legutóbb így nézett…
Az ebédlőnek ez már a nagyon-nagyon sokadik verziója… a legutóbbi változat óta: lett egy új ikeás tarva komód a sarokban, amit fehérre pácoltam (de azért látszik a fa erezete), a fogantyúkat pedig aranyra festettem, ez nagyon szükséges lépés volt mert előtte egy nagy kupacban állt ebben a sarokban az ágynemű, csak mindig olyan szögből fotóztam…
Elég nagy sikere volt a kezdeti állapotokról szóló bejegyzésnek, és elég sokan vágytak arra, hogy a félkész állapotokat is lássák, így nem hezitáltam sokat, itt is a második rész! Az első dolog a tapéta leszedése volt, amivel elszórakoztunk pár napot. Sajnos magával hozta néhány helyen a festéket, sőt a glettelést is, szóval pár falat újra…
Mint a a Facebookon már tudósítottam róla, végre végeztem a jogi egyetemen, szóval mostantól teljes erőbedobással a blogra és a lakberendező “karrieremre” összpontosíthatok. Egy kis pihenést azért úgy érzem megérdemlek öt év egyetem után, az elmúlt pár hét ezért ennek jegyében telt, és a héten is fesztiválozok, szóval az igazi “munka” jövő héttől kezdődik. De…
Úgy volt, hogy csak megmondom, milyen színűek lesznek a falak, aztán úgy alakult hogy maradtam a végéig: A lakás egy harmadik emeleti belvárosi darab, 90 nm körüli alapterülettel, amit adottságaiból fakadóan kettőbe szedtek szét, és – minő meglepetés- airbnbs lakásként fognak üzemeltetni. Most a kettő lakás közül a nagyobbat mutatom be, a másik egy későbbi…
És akkor megint megváltoztattam az ebédlőt… Nyár végén eladtam a Thonet székeim, mivel egy múlt évi lomtalanításom összeszedtem négy Erika széket, melyek közül mikor átkárpitoztam az elsőt, rádöbbentem, hogy ezeket én nem vagyok hajlandó eladni! Annyira kényelmesek és csinik, hogy muszáj volt megtartanom őket, szóval inkább a “régi” székek mentek. A kárpitozás befejezése elég sokáig…